Mindent az AI irányít – és ki irányítja az AI-t?

• A bármilyen ügyben folyó vizsgálódás első, és legelemibb kérdés: Kinek áll ez érdekében?
• A túlélés miatt a legfontosabb kérdés: Hogyan lehet erre nekünk befolyásunk?

“Nem én kiáltok, a föld dübörög, / Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán“

Mára odáig jutottunk, hogy az emberek szilárd meggyőződése szerint körülményeinket, tehát jó, vagy rossz sorsunkat nem az eső vagy a nap, de nem is az isteni gondviselés, hanem masszívan a mesterséges intelligencia irányítja, és ebbéli meggyőződésükből nem is nagyon lehet eltántorítani őket.

A hagyományos vallásoknak, és a világmagyarázatnak vége.

A mai kor embere internet-, és MÉM-hívő lett, a mindenhatót a tech-óriások, a mögöttük álló titokzatos (nem* lásd lejjebb) erők, a kommentszekciókat ellepő robotok, végső soron az AI bűvöletében él, ahol bizonyos számoknak és betűknek, vagy színeknek isteni jelentőséget tulajdonít. Ez a „tudás” hit-, és félelemrendszer zsigerekig hatolt a mai kor emberében – így tudta betölteni a világmindenséget magyarázó szent könyvek szerepét.

Akár a Carmina Burana világában, a mi korunk a 20. századig ismert civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, barbár közösségek rituálékkal teli élete lett, olyan lényeké, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a Sors rájuk ró. A Sors, ami néha jót, örömöt, szerelmet, máskor bánatot, halált hoz számukra.”

Nem határozhatjuk meg körülményeinket, csak azt, hogyan reagálunk rá – teszi a szelíd elfogadás, zen buddhista szemlélet ihlette megállapítást a hvg.hu.

“Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindenik determinált. / Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra.“

A totális digitális terrornak való meghajlás a túlélésért

De ha mégis? Ha mindent pontosan úgy csinálunk, ahogy az adott kor adott pillanatában a feltételezett rendszer tőlünk elvár, talán mégis erős befolyással lehetünk a sorsunk alakulására.

Az, hogy ez a feltételezett rendszer jó vagy rossz, jobb vagy baloldali, keleti vagy nyugati, hazai vagy globális erő, kicsinységünk tekintetében elhanyagolható információ, talán nem is számít, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy minden pillanatban idomuljunk hozzá, ha jót akarunk magunknak.

Mutatom miről beszélek.

Mára odáig jutottunk, hogy a mai kor emberek bölcsessége az, hogy körülményeinket, tehát jó, vagy rossz sorsunkat nem az isteni gondviselés, hanem masszívan a mesterséges intelligencia irányítja, és ebbéli meggyőződésükből nem is nagyon lehet eltántorítani őket. Mivel az emberek többségének tanult, vagy veleszületett tulajdonsága az erős szabály-, vagy normakövető attitűd, így szinte zökkenőmentes úton, és természetes módon veszik tudomásul, hogy a legújabb elvárási rendszert vagy rendet az interneten tehetik magukévá, és ahhoz, hogy boldoguljanak, úgy is viselkednek, ahogy az elvárt.

Hogy ki várja el tőlük és miért, az nem is érdekes, és ha a darwinista szemlélet alapján vizsgáljuk az egyén boldogulási, alkalmazkodási, végső soron túlélési potenciálját akkor tényleg nem fontos, csak az számít, hogy ki marad életben, és ki hogy boldogul az új kor hajnalán.

A nyolcvanas-kilencvenes években a terjedőfélben lévő internet még az eljövendő szabadság ígéretét hordozta, sorra születtek a kiáltványok és szövegek egy tech-utópiáról, melyben az internet révén az emberek végre láncaikat levetve, szabadon és boldogan élhetnek majd. Már 2018-ban látni lehetett, hogy ez nem így történt.

Soha korábban nem tapasztalt hatalmú óriásvállalatok nőttek ki, melyek szükség esetén simán együttműködnek autoriter rezsimekkel is.

A totális tech-terror megtermésében Kína mutatja az utat a világnak

Az utóbbi időben számos beszámoló született arról, hogy Kínában hogyan kezdték el kategorizálni az állampolgárokat részben a származásuk, részben az online tanúsított életük alapján. És aki a rossz kategóriába esik, annak hirtelen nagyon szűkké válnak a lehetőségei: aki a hatalom szemében gyanús lesz, az ugyanis ezentúl nemcsak besúgókra és lehallgatásra számíthat, hanem arra, hogy lépten-nyomon rendőrségi ellenőrzésekbe fog botlani, az arcát ismerni fogják a mindent behálózó térfigyelőkamerák, és bizonyos szolgáltatásokra, például repülőjegy vásárlására, bizonyos üzletek látogatására, lakásbérlésre vagy munkahelyi jelentkezésre egyszerűen nem lesz jogosult – írta a 444 még 2018-ban.

2021-ben rendelkezésre állt Kínában a technológia, ami alapján társadalmi kreditrendszert dolgoztak ki és a totális megfigyelőállam segítségével monitorozták, pontozták az emberek viselkedését, és avatkoztak be a sorsuk alakulásába mesterségesen, ezek alapján döntötték el, ki kaphat hitelt, állást, albérletet

Sőt, már nem csak a viselkedést, az érzelmeket is képesek voltak felismerni ugyanezen technológia segítségével – és csak mindezek után rántották le a leplet az AI működéséről.

Elnyomó. Disztópikus. Orwelli.

Nagyjából ezekkel a jelzőkkel szokták illetni a Kínai Népköztársaság állami megfigyelő- és értékelő rendszerét, a társadalmi kreditrendszert – írta a Portfólió a kínai megfigyelő és kreditrendszertől 3 évvel ezelőtt, még 2021-ben.

Miközben a Kínai Kommunista Párt embereket tilt el a tömegközlekedéstől, oktatástól, hitelfelvételtől alacsony kreditpontszámuk miatt a Nyugat internetezői röhögnek az egészen és szabályos mémhadjárattal parodizálják ki a XXI. század talán legfélelmetesebb digitális dísztópiáját, miközben könnyen lehet, hogy mindannyian ebben élünk

Él a digitális disztópia

2021-ben Üzembe helyezte a Kínai Kommunista Párt az úgynevezett társadalmi kreditrendszert, melynek elsődleges feladata, hogy megfigyelje és értékelje Kína lakosságának viselkedését, majd az elért pontok alapján juttassa hozzá vagy tiltsa el az állampolgárokat bizonyos szolgáltatásoktól.

A rendszer működése több szempontból is a Sesame Credit hitelminősítő rendszerre épül, viszont nem csupán a fogyasztó vásárlási szokásait és bevételeit értékeli az adósminősítéshez, hanem hétköznapi viselkedési formákat és politikai lojalitást is vizsgál.

Tehát ha például egy kínai állampolgár fair üzleti megállapodásokat köt, megfelelően fizeti a hiteleit, adományoz és a Kínai Kommunista Pártot méltatja az interneten, jó értékeléshez jut, ha viszont szabálysértéseket követ el, sok alkoholt fogyaszt, nem fizeti a hiteleit és kritizálja a KKP-t, rossz értékelést kap.

Az értékelés alapján például kedvezményesen lehet Kínán belül utazni, bevásárolni, hitelhez jutni, illetve magasabb színvonalú oktatáshoz is hozzáférhetünk, ha viszont rossz az értékelésünk, eltilthatnak például a repüléstől, állami munkahelyektől és a minőségi iskoláktól is.

A legalacsonyabb kreditszint 600, a legmagasabb 1300, bármikor lehet az értékelésen rontani és javítani is.

„Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel”

Az, hogy mi történik az interneten, nem lényeges, igazából elhanyagolható, valójában nem számít semmit sem, azok a dolgok számítanak, amik a való életben történnek. Vagy mégsem.

A kínai állampolgárok megfigyelése elsősorban az online tevékenységük ellenőrzésével folyik, de logolják a költéseket is a mobilfizetési rendszereken keresztül, illetve bevetik az arcfelismerő rendszerrel működő térfigyelő kamerákat is, melyek széles körben üzemelnek a Kíni Népköztársaságon belül.

Sötét világ jön ha a kormányod balra húz a Tinderen

Kicsit hasonló szisztéma, mint ahogy a hitelminősítők dolgoznak évtizedek óta a nyugati országokban, de nemcsak kölcsön felvétele előtt, hanem a társadalmi élet minden szintjén releváns lenne ez az érték: továbbtanulásnál, munkahelyi jelentkezésnél, lakásbérlésnél, házasságnál, egészségügyi ellátásnál és így tovább.

És olyan tényezőket vehetne figyelembe a rendszer, minthogy miket szoktál vásárolni magadnak, mivel töltöd a szabadidődet, kikkel barátkozol, mennyi időt töltesz online játékokkal vagy videók nézésével.

Szabályos mémhadjárat indult a társadalmi kreditrendszer ellen nyugatról; ráadásul tele volt a Facebook, a YouTube és a Twitter is olyan tartalommal, amely a Kínai Népköztársaság számára kifejezetten érzékeny témákat is feszeget

Egy átlagos társadalmi kreditrendszert parodizáló mém így néz ki:

Az ilyen videókban igencsak keveredik a Kínát kritizáló mémekkel a neo-abszurd zoomer és poszt-ironikus millennial humor, ezért nem biztos, hogy minden szemlélőnek elsőre átjön az üzenet lényege.

A videóban John Cena arról tájékoztatja a nézőt, hogy túl kevés a társadalmi kreditpontja, ezért meg kell csinálnia egy társadalmi kreditrendszer-tesztet. (John Cena-nak volt egy nem szándékosan megélt „kalandja” a kínai kommunista párttal, amikor is A halálos iramban című film 9. részének promózása közben véletlenül országnak nevezte Taiwan-t, amiért aztán kínai mandarin nyelven kellett Kína vezetése és lakossága bocsánatáért esedeznie egy videóüzenetben.)

Az első kérdésben arról kérdezik az alanyt, hogy mennyit játszik számítógépes játékokkal egy nap: ez azért vicces, mert Kína 1 órára limitálta a maximális online gaming időt a kiskorúak számára. A második kérdés a sokáig kötelező egy gyerekes családmodellről szól, a harmadik kérdés pedig arra irányul, hogy Kína-e a jobb vagy Amerika. Minden helyes válaszért 15 társadalmi kreditpontot kap a kínai állampolgár, de jön az utolsó kérdés: mi történt a Tienanmen téren 1989. június 4-én. A helyes válasz az lenne, hogy „semmi,” mivel Kína a mai napig tagadja a Tienanmen téri vérengzést, mely során a PLA katonái több száz demokráciáért tüntető diákot gyilkoltak meg, a videóban szereplő egyén viszont a „valamire” nyom, ezért mínusz 100 millió társadalmi kreditpontot kap. John Cena ezután arról tájékoztat, hogy az alacsony kreditpontszám miatt kivégzik a videóban szereplő állampolgárt, ezután megszólal a kínai himnusz earrape verzióban.

Az már többször is bebizonyosodott, hogy a KKP vezetőit kifejezetten frusztrálja, ha parodizálják őket; néhány éve Micimackót tiltották be, amiért a barátságos medvebocsot Hszi Csinping elnökhöz kezdték el hasonlítani.

Gondolatrendőrség: ON

Kínában a legújabb technológiák azonban már nem csak az arcfelismerést teszik lehetővé, hanem az emberek érzelmeit is képesek nyomon követni – írja a Mérce.

Ez a technológia képes megkülönböztetni a dühöt, szomorúságot, boldogságot és az unalmat is az arcizmok mozgása, a hang tónusa, és a testjelzések és más biometrikai jelek alapján. Hszi Csin-ping a Kínai Népköztársaság elnöke szerint azért van szükség az érzelmek tömeges felmérésére, mert a „pozitív energiák” fontosságának hangsúlyozása része az ideológiai kampánynak, amely alapján bizonyos érzelmeket bátorítani, másokat pedig visszafogni kell.

A Nyugat jó, vagy álságos?
– Ha arról van szó, hogy az emberek sorsába az AI-segítségével avatkozik bele

Ne legyünk naivak, ha rendelkezésre áll a technológia, miért is ne irányítanák a sorsunkat mesterségesen, még akkor is, sőt lehet, épp akkor a leginkább, amikor a kirakatban meg hangzatos ódákat zengenek az emberi jogok védelmének fontosságáról.

Dőlt össze az életed egyetlen hét alatt? Volt olyan mostanában, hogy szinte napra pontosan történt temérdek rossz dolog veled egyszerre? Volt olyan érzésed, hogy ez bizony nem lehet véletlen? Nem kell összeesküvés elmélet-hívőnek lenni, hogy az ember gyanút fogjon ha akarnak, igenis be tudnak avatkozni emberi sorsokba mesterségesen, egyetlen hét alatt a pokolba, vagy épp a mennybe tudnak juttatni bármelyikünket, már csak azon érdemes elgondolkodni, hogy vajon melyik hatalmi alakulat végezte a hadműveletet.

Míg a nyugat hivatalosan tiltja – lásd az Európai Parlament álláspontját a mesterséges intelligencia és a big data-val való visszaélésekről – az AI-val való visszaélést, addig a 2016-ban Donald Trump győzelmét sokan a Big Data-val való visszaélés, az emberek érzelmi manipulációjával magyarázták, amiért a Cambridge Analytica nevű Big Tech cég volt a felelős, ugyanők számlájára írták a Brexit szavazás kimenetelét is, ami nagyon komoly krízist okozott a szigetországban, és amiből a Brit birodalom azóta sem volt képes felállni, sőt, kint élő magyarok beszámolói szerint a gazdasági válság és kilátástalanság évről évre nő, nagyon sokan már haza, vagy elköltöztek a szigetországból, a kint lévők pedig erősen fontolgatják ezt.

Hogy egy újabb érdekes tényt is leközöljünk, a Fox News – ami egyébként inkább Trump párti médiaorgánum – arról számolt be, hogy Klaus Schwab a Davos-i Világgazdasági Fórumon a kínai (társadalmi) rendszert éltette, sőt követendő példaként hivatkozott rá. A lap azonnal sietett kitérni arra, hogy ma Kína a társadalmi kredit-rendszer használatával operál – amit egyébként Soros György rendre elítél nyilatkozataiban.

Ugyanakkor a Black Rock a világ leggazdagabbjainak részvényeit tömörítő befektetési alap, ami olyan csöpp vállalatokban birtokol többségi részesedést, mint a Coca Cola, Apple, Microsoft, Amazon ha a gazdasági teljesítményét nézzük pedig akkora, hogy a harmadik legnagyobb ország lehetne a bolygón, Kína, és Amerika után – nagyon hasonló kredit rendszert dolgozott ki ESG-score néven, mint a kínai társadalmi kreditrendszer – ezt szintén a Fox News taglalja.
(Ami a világ, és a Google keresések állapotát illeti, csoda, hogy még hozzáférhető és fellelhető adatokra lehet bukkanni minderről a világhálón.)

Bár az ESG-score-t hivatalosan csak vállaltok és államok esetében vizsgálják, születtek már olyan írások a témában, amelyek arra buzdítanak, hogy számoljuk csak ki bátran a saját ESG-pontszámomat, ami Környezeti, Társadalmi, és Irányítási pontszámot jelent egészen pontosan.

De van, aki már regnáló társadalmi büntetőrendszer szerint hivatkozik rá – Ausztráliában, ami ugye a világ fejlett, nyugati, demokratikus államai között számontartott ország, ugyanakkor egy tény-ellenőr oldal a social credit rendszer ausztrál bevezetéséről szóló híreket kacsának minősítette.

Mi a helyzet nálunk?

Az, hogy az emberek internet-hívők lettek és inkább a MÉM-ekben hisznek, meg az Index-444-Telex címlapján összeolvasható titokzatos jelekben, egészen speciális hazai sajátosság, amire az említett szerkesztőségek nagyon sokban rá is játszanak.

Hogy ezek a lapok milyen összeköttetésben állnak a Rogán Antal vezette titkosszolgálatokkal arról nem csak felételezések, hanem ténynek beállított hírek is napvilágot láttak, a szappanopera most ott tart, hogy a volt Index-esek a régi Index-re mutogatnak, miszerint a mostani Index-esek Rogán kézi-irányításával működnek, de a gyakorlat és a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy de facto három Index működik párhuzamosan, ahol a kivált újságírók az új szerkesztőségekben sokkal több anyagi hasznot tudhatnak magukénak, mintha az eredeti anyacéget gründolnák még mindig alkalmazottként, vagy megbízásos jogviszonyban.

Ha egy történés mozgatórugóját szeretnénk megtalálni (444 Telex születése) érdemes rápillantani az ügy anyagi vonzatára. Uj Péter legnagyobb bánata az Index-el kapcsolatban szerintünk az, hogy a többszörös csődközeli állapotból való kimentés során róla leíratták az Index-es tulajdonrészét, így az oda befolyó bevételekből ő semmit nem látott, csak annyit, amennyiről a munkaszerződése szólt. A lényeg ez, az összes többi csak porhintés, műbalhé, és hiszti, mert szerintünk a 444 pontosan olyan, mint az Index, és ugyanez igaz a Telex-re is.

Ugyanez a helyzet szerintünk a Telex-el is, ahol immár minden ott dolgozó részvényes az Index3-ban, így annak bevételeiből ennek megfelelően részesedést is kapnak.

Tényleg nem mindegy, mennyi is az annyi, az Indexben most 370 ezer nettót lehet keresni kisújságíróként az aktuális álláshirdetés tanúsága szerint.

Na ennél az ős-indexes 444Telex-esek többre vágytak, és ami kéretik, meg is adatik. Most önálló szerkesztőséget gründolva (Index2, Index3-ként:) sokkal több jut a konyhára. Node, haladjunk tovább.

Rogán Antal 2024 derekától bevezeti a digitális állampolgárságot.

Olyan meghatározó véleményvezérekben, Mint Puzsér Róbert, vagy Szakács Árpád felmerült a gyanú, hogy a digitális állampolgársággal esetleg a Kínában használatos társadalmi kreditrendszert is meghonosítják hazánkban. Az ebbéli aggályok újra fellángoltak, most, hogy kiderült, kínai rendőrökkel is találkozhatunk az országban.

*Széttárt karú szmájli* – és hogy mit lehet mindezzel tenni – tessenek a bejegyzés elejére vissza-görgetni, ahol is arról értekezem, darwini tekintetben mit is jelent ez a mindennapokban egy egyszerű kisember számára.

Borítókép forrása: Financial Times