The new age of sexy

Korunk szépségideálja elsősorban magabiztos, és csak másodsorban számít az, hogy mennyi idős, hány kiló, vagy, hogy milyen a frizurája. A nőnek, akinek lendületes erejű karizmája van önbizalma megingathatatlan, tisztában van adottságaival és hisz önmagában – ami manapság nem is olyan könnyű feladat, hisz a külvilágból megszámlálhatatlan negatív inger éri.

A szexi nőben van valami vibrálóan megfoghatatlan. Bár a tudomány megpróbálta mérhetővé tenni a szépséget – ki ne hallott volna az Aranymetszésről vagy a Fibonacci számokról – azonban a báj annyi formában van jelen a világban, hogy talán mégsem lehet leírni algoritmusokkal.

A filozófusok Platón óta vitatkoznak a szépség és az esztétikai ítéletek természetéről. A 18. században az ízlést előszeretettel hasonlították az erkölcsi érzés képességéhez, hozzátéve, hogy a szép felismeréséhez gyakorlatra van szükség.

A szépségideált a mindenkori uralkodó réteg “állítja elő”, az ő ízlésüktől függ, hogy a nőesen telt, atlétikusan izmos, vagy a férfiasan csontos testalkat számít ideálisnak. Nem kérdés, hogy ebben valóban óriási szerepe van napjaink véleményformálóinak: a divatiparnak a médiának és a marketingnek – amit a magazaniokban és a reklámokban látunk azt “kapjuk készen” szépnek gondoltnak. A sokat bírált közösségi média e mellé a hármas fogat mellé zárkózott fel negyedik véleményformálónak, és ebben a tekintetben inkább pozitívan hat: a “központilag ránk bocsátott” ideálnál jóval több alternatívát kínál.

Aztán persze épp a túlzásba vitt social média használat az, ami megint negatívan hathat: a sokszor több ezer dollárból professzionális teamek által brandként felépített influencerek túltolt tökéletessége az, ami rendesen alá vág az önbizalmunknak.

A szexi nő ereje tehát nem a szeméremdombot épphogy elfedő miniszoknyában, a köldökig érő dekoltázsban, vagy a vakolat vastagságban felhordott arcfestékben van, hanem abban, hogy a nő tudatában van saját vonzerejének – akár úgy, hogy alig láttat valamit a testéből.
És ez a belső erő az, amit nem lehet megvásárolni az edzőteremben, vagy a sarki drogériában. És míg korábban másoknak igyekezett megfelni (sokszor görcsösen), ma sokkal fontosabb, hogy ő hogyan érzi magát a bőrében – és ettől még inkább ellenálhatatlan. A magabiztos nő hatással van a környezetére – ezt képes mélyen megélni, és ez a tapasztalás visszahat a saját szexualitására.

Ez kétélű fegyver: a nő legsebezhetőbb pontja az önbizalma.

Meg akarsz semmisíteni egy nőt? Érd el, hogy csupa negatív dolgot gondoljon magáról, folyamatosan bombázd azzal, hogy milyen értéktelen és borzalmas, semmit érő és ronda: vedd el tőle a hitét önmagában.

Miért van az, hogy a negatív kritika annyira hatásos? Hogyan lehetséges, hogy a rosszat sokkal könnyebb elhinni magunkról, mint a jót?

A negatív kritika rögzül, míg a bókokra oda se bagózunk, általában meg se halljuk őket. Miért inkább a nőkre jellemző ez az attitűd? Hogy lehetséges, hogy mindeközben olyan fickók mint pl. Donald Trump – tehát jellemzően férfiak csakis a legjobbakat gondolják magukról annak ellenére, hogy rengeteg negatív kritika éri őket?

Dr. Louann Brizendine a Kaliforniai Egyetem neuropszichiátere a The Female Brain c. könyv szerzője szerint a magyarázat a nők eltőrő agyi felépítésében van.

Az agy ún. aggódásért felelős része a cingulate cortex, ami a női agyban nagyobb és fejlettebb mint a férfiak agyában, és sokkal dominánsabb. Ez a rész felelős mások érzelmeinek megfigyeléséért, ahogy a külvilágtól érkező visszajelzések vizsgálatáért is. Azok a fejlettebb szenzorok, amik kiváló szolgálatot tesznek az utódgondozásnál, nem jönnek túl jól, amikor a társadalmi interakciókat monitorozzuk, és ennek tükrében gondolunk önmagunkra.

A női agy hormonális hullámai – amit Brizendine az ösztrogén és a progeszteron áradásához hasonlít – a nőket sokkal érzékenyebbé teszi az érzelmi árnyalatokra – így például a rosszallásra vagy az elutasításra. A külvilágból érkező visszejelzések értelmezése sokban függ attól is, hogy épp hol tartunk a havi ciklusunkban.

Azt, hogy hogyan gondolunk magunkra nem csak a velünk született génállomány, vagy a hormonok határozzák meg. Személyiségünk és önbizalmunk alakulására nagy hatással vannak a tanult mintáink is.

Az agy imád cimkézni, és kategorizálni. Ha sokat hallja azt, hogy “szép”, “csodálatos”, “nagyszerű”, így is fog gondolni magára, ez a gondolati séma fog beépülni az “áramköreibe”, ez lesz az önidentitása. Ugyanez sajnos igaz a negatív címkékre is. Mondogasd csak kitartóan egy 54 kilós nőnek, hogy kövér, dagadt, akkora mint egy tehén, egy elefánt – ne csodálkozz, ha kis idő múlva hozza is majd ezt a formát közel tíz kilót hízva. Ezt a hátást nevezik Pygmalion-effektusnak.

Egy, a Texasi Egyetem által végzett vizsgálatból kiderül, hogy milyen könnyű aláásni a nők testképét: egy serdülő korú lánycsoport egy vonzó nővel rövid ideig tartózkodott együtt egy szobában, aki arról panaszkodott, hogy mennyire kövér.

Ez a kis közjáték azonnali hatással volt a lányok testképére, annak ellenére, hogy a nő teljesen idegen volt a számukra, és a találkozás csak igen rövid ideig tartott.

A kísérletben résztvevő serdülő lányok 50%-nál jelentkeztek a testképi aggályok – mondja Eric Stice Phd, a kutatás vezetője.

Van esély a negatív gondolkodás megváltoztatására?

Michael M. Merzenich a Kaliforniai Egyetem idegtudósa szerint igen. Az emberi agy – szerencsére – nem úgy működik, mint egy számítógép, ahol rögzített vezetékek és csatlakozások vannak, és ahol csak azok a programok futnak, amit egyszer valaki beletáplált.

Agyunk folyamatosan újjáépíti magát így az önkép átalakítására is képes. Az, ahogy önmagunkra gondolunk az agyunk plasztikus változásainak eredménye. A külvilággal kapcsolatos folyamatos interakció arra késztet, hogy agyunk felülvizsgálja és korrigálja a magunkról alkotott képet.

A negatív gondolkodás átalakulása azonban nem következik be azonnal. Ez nem megy egyik percről a másikra – mondja Merzenich. Nagy mennyiségű negatív tapasztalat az, amivel ilyenkor dolgunk van, ezernyi elménkbe égett pillanat a múltból, ami a negatív önképet okozza. Veszteségeink, vereségeink, minden momentum, amikor a kisebbrendűség érzését kellett átélnünk mélyen bennünk él, nem kevés időt és erőfeszítést igényel ezek semlegesítése, és újraírása, de tudatos odafigyeléssel elérhető.

Milyen módszerekkel erősíthetjük önbizalmunkat?

Fontos, hogy tisztában legyünk magunkkal, a helyzetünkkel: tudjuk, hogy mire vágyunk, mit akarunk az élettől, ehhez képest hol tartunk most, és hogyan formált bennünket mindaz, amin eddig keresztülmentünk.

Törődjünk magunkkal. Legyen időnk magunkra, az énidő hasznos eltöltéséhez hozzátartozik a sport vagy és a meditálás, de a pihentető alvás is.

Szeressük, tiszteljük, és fogadjuk el magunkat. Tanuljunk meg hálásnak lenni mindazért, amink van. Hisz szexinek lenni annyit tesz, hogy elégedettek vagyunk magunkkal.

Borítókép: unsplash.com/ Alexander Krivitskiy