Művészetről írni kicsit olyan, mint lefesteni a hangokat. A legfontosabb a befogadót érő impresszió, – ezt másoknak átadni néha lehetetlen.
Ezt vallja a Citizen Naiv együttes alapító énekesnője, Fábián Franciska is, aki a zenélés mellett három könyvet jegyez, versvideókat készít, színészkedik, és fest. Róla el lehet mondani, hogy egy valódi self-made woman, egy titokzatos underground hercegnő.
Franciska bár még nagyon fiatal (32 éves) hosszú utat tett meg a 2015-ös RTL-es Got Talent válogatója óta, ahol a tömegízlésre hangolt kereskedelmi televízió tehetségkutatójában inkább komikusnak állították be a performanszét, mint művészi önkifejezésnek.
Citizen Naiv
Citizen Naiv – Túl nagy ez a város / forrás: Fábián Franciska, YouTube
Sokakat egy ilyen fajta országos hírnév (még ha csak 15 percig tart is) egy életre eltántorítana attól, hogy a színpad közelébe merészkedjen, de Franciskával nem ez történt.
Menő punk zenekart visz, aminek ő az énekes-szövegírója, olyan nagy nevű zenésztársat tudott megnyerni magának, mint az underground zenei világban jól ismert Soós Tamás.
Emellett rendszeresen tölt fel a YouTubera saját verseire készített videókat, melyek üdítő kivételt képeznek az egy-kaptafára készített smink-tutorial és turkáló-haul videók között.
Kíváncsivá tett a Franciska által bejárt fejlődési út az RTL-es Got Talent válogatótól a saját zenekarig, és mindaz, amit a művészetéből ismerhetünk. Szerencsére azonnal kötélnek állt, amikor megkerestem az interjú miatt, a vele készült beszélgetés következik:
Kicsoda Fábián Franciska? Mit lehet tudni rólad?
– Elsősorban előadóművészként tekintek magamra. Színésznőnek készültem, jártam színészképzőkbe (Goór Nagy Mária Színitanoda és Bánfalvy Ági Színészképző Stúdió a szerk.), rajztagozatos osztályban tanultam, 10 évig fuvoláztam, és 3 évig zongoráztam.
Most is képzed magad?
– Énektanárhoz járok.
Hogyan alakult a Citizen Naiv zenekar?
– A Citizen Naiv egy 3 éves projekt, amit Soós Tamással alapítottunk. Ő írja a zenéket, és az én verseimet zenésítjük meg. Soós Tomival egy másik zenei alakulat kapcsán ismerkedtem meg, ez volt a Tantra Beat.
Hol tartanátok most a zenekarral, ha épp nem a Koronavírus miatti kényszerpihenőn lennétek?
– A zenekar a klubkoncertek szakaszában van, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy rengeteg anyagi erőforrást igényel, egy csomó pénzt kell beletolni.
Azt gondolná az ember, ha egy banda rendszeresen fellép, olyan zenekarok előtt játszik, mint a Tudósok, az egy rendszeres jövedelmet jelent.
A „kezdj el zenélni, és a koncertekből pillanatok alatt gazdag leszel”, ezek szerint egy hamis mítosz?
– Mítosz, hogy nem kell hozzá pénz. A fesztiválokon való fellépéshez egy megfelelő szintű hangzás kell, olyan, amit az ottani közönség megszokott, és elvár. Ehhez meg kell vásárolni a technikát, kell egy állandó technikus, aki gyakorlatilag a zenekar része, és nem árt, ha van egy manager is, aki be tudja juttatni az adott zenekart a fesztiválkora. Aztán a vidéki koncertekre el kell jutni valahogy, ha nagyobb a zenekar, akkor ahhoz több autó kell, az is pénz. Stb.
Mit csinálnátok, ha nem lenne pandémia? Milyen terveitek vannak a vesztegzár utánra?
– Fesztiválokra szeretnénk bekerülni a zenekarral.
Jó dolog verset írni, de szorgalom is kell hozzá
Fábián Franciska: HERCEGHEZ / forrás: Fábián Franciska, YouTube
Beszélgessünk a költészetedről! Mióta írsz verseket? Jártál valamilyen író akadémiára?
– 9 éves korom óta írok verseket, soha nem tanultam, illetve 3. és 4. osztályos koromban jártam egy alkotói körbe, ott megtanultam a formai alapokat.
A versírással az van, hogy verset írni nagyon jó dolog, felszabadító, de szorgalom is kell hozzá. Van úgy, hogy napokig keresek egyetlen megfelelő szót egy vershez – mondja.
Az én verseim leginkább filozófiai témájú versek, érzelmekről szólnak. De szerintem nem is az a fontos, hogy én mit akarok velük elmondani, hanem inkább az, hogy mit érez az, aki elolvassa. Szerintem nem érteni kell a verseket, hanem inkább érezni.
A verseket nem érteni, hanem inkább érezni kell
Fábián Franciska: ASZKÉZIS / forrás: Fábián Franciska, YouTube
Egyszer kaptam egy visszajelzést egy aspergeres fiútól, ez enyhe fokú autizmus jelent, azt mondta ő nem igazán érti, hogy miről szólnak a verseim, de szereti őket, jó érzéssel töltik el. – Ez szerintem nagyon fontos. Ez nekem sokat jelent.
Kaptam olyan visszajelzést is, hogy a verseim általában szomorúak, de ez nem így van. A verseimnek, akár egy forgatókönyvnek van dramaturgiája. Általában egy problémából indul ki, amire aztán megoldást kínál, vagy katarzissal zárul.
Itt is, mint bármilyen irodalmi alkotásnál van bevezetés, tárgyalás, befejezés. Nem csak arról szólnak a verseim, hogy szar az élet. Nem is szeretem az ilyen verseket – mondja Franciska.
Én azt vallom, hogy mi magunk is sokat tudunk alakítani az életünkön, nem csak a körülményeink határoznak meg. Nem igaz, hogy az egyes ember teljesen kiszolgáltatott a sorsának.
Versfilmek
Fábián Franciska: Sztahanovista Barbie / forrás: Fábián Franciska, YouTube
A versvideók egy egészen egyedi műfaj. 2016-ban Kaptatok egy díjat a Librarius és a Versnitt által rendezett verses videó versenyen.
Valahol olvastam, hogy azt mondtad azért tartod fontosnak a videók elkészítését a verseidhez, mert úgy látod ma nagyon fontos a képi világ, az internet, a mozgóképek hatása alatt élünk, ezért ilyen formában is szeretnéd közelebb vinni a költészetet az emberekhez.
Ki találja ki ezeket a videókat? Kinek a koncepciója alapján készülnek a versfilmek?
– A filmek koncepcióját általában a két közreműködő operatőr alkotja meg Kicsiny Győző, és Krebsz Áron. Nem szeretnék teljesen egyedül videózni, nem szeretek egyedül alkotni, inkább csapatban. Én leginkább a színészi játékommal vagyok jelen ezekben az alkotásokban, meg persze a verseimmel, illetve én csinálom a versvideókban a zenéket.
Mennyire adod önmagad ezekben a videókban, vagy a Citizen Naiv videoklippekben?
– Én itt elsősorban szerepet játszok, mondtam, hogy színésznőnek készültem. De a szerepeim megformálásánál nagyon szeretem átélni az adott szerepet, beleélni magam, azonosulni vele, átfolyatni magamon.
Beszélgessünk a könyveidről. 3 könyved jelent meg eddig a Garbo kiadónál. Az első könyv egy regény, a Mi történt Ióval? ez 2012-ben jelent meg. A második rendhagyó módon egy mesekönyv, Gombamesék (2014) címmel, a harmadik pedig egy verseskötet, ami a Csorba Csillag (2016) címet viseli.
Hogyan lett író belőled?
– Hát megtanultam írni.
– No jó, majdnem mindannyian megtanulunk írni, mégsem jelenik meg mindenkinek könyve.
A mi történt Ióval? egy naplóregény. Egy észak-európai körutazás élményit írja le – ez az utazás valóban megtörtént, a történet főszereplője én vagyok – mondja Franciska.
Naplóregény

Beleolvastam a regénybe (részletek a Mi történt Ióval? Itt és itt érhetőek el), és az világlik ki, hogy ez egyfajta spirituális utazásnak, vagy zarándoklatnak indult, ami aztán sajátságos fordulatokat vett a veled megtörtént kalandoknak köszönhetően. Nagyon érdekes könyv, magával ragad. Arra enged következtetni, hogy a vakmerőségig bátor vagy, a könyv tanúsága szerint nem egyszer voltál életveszélyben.
– Igen, ez spirituális utazásnak indult, volt egy különös sugallatom, vagy elhívásom, hogy nekem Finnországba kell mennem, mert nekem ott valamiféle dolgom van. Ez egy önismereti utazás is volt, nemcsak kaland, ami próbára tette a hitem, és meg is erősítette.
Ezalatt az utazás alatt rengeteg dolgot megtanultam magamról, az emberekről, az életről, és a finnekről. Hihetetlen lélekrokonságot éltem át velük a nyelvi nehézségek ellenére, vagy tán épp annak köszönhetően.
A finnek nagyon elfogadóak, befogadóak, közöttük igazán otthon éreztem magam. Azt éreztem megértenek, ott nem lógok ki a sorból. Jártam más helyeken is, más országokban, máshol nem éreztem ilyet. Később vissza is mentem, barátaim vannak ott, készítettem velük is 3 rövidfilmet. Idén tavasszal úgy terveztem, hogy ellátogatok újra Helsinkibe, de aztán jött ugye a járvány.
Azonnal találtál kiadót a könyvnek?
– Nem azonnal, néhány helyre el kellett küldenem a kéziratot.
Katartikus élmény volt első könyves írónővé válni?
– Igen, meghatározó élmény volt, de ettől még nem oldódott meg az egész életem.
A szüleid a könyv elolvasása előtt is tudták, hogy mennyire lázadó szellemű vagy?
– Nem előtte azért nem voltak annyira tisztában vele.
A verseid kapcsán beszélgettünk a szüleidről. Azt azért szerintem el kell mondjuk, hogy intenzív szeretetkapcsolat van közted és a szüleid között, közel álltok egymáshoz a mai napig, bár nem éltek egy fedél alatt.
– Az szerintem teljesen természetes, hogy mindenki szereti a szüleit, nem?
– Nem, egyáltalán nem természetes. Van, aki a rossz gyermekkori élményei miatt a szüleivel való érzelmi kapcsolatát teljesen lezárta magában.
A konformizmus nem vezet sehova

Szerinted minek köszönhető az, amit művészileg elértél? Miért nem adtad fel soha, mi vitt előre?
– Bennem kisgyermek korom óta él az elhatározás, hogy szeretnék híres lenni. Szerintem ez. Na nem teljesítmény nélkül, és nem minden áron híres, vagy hírhedt, mert abban nincs érték.
Mit üzennél a 10 évvel ezelőtti önmagadnak? Vagy azoknak, akik most szeretnének művészi karrierbe kezdeni?
– Én régebben sokkal konformistább, szabálykövetőbb voltam. Ez nem vezet sehová. Ha üzenhetnék a 10 évvel ezelőtti önmagamnak, akkor azt mondanám, hogy ne féljen! Vállalja fel önmagát, legyen önmaga! Mindenkinek úgysem lehet megfelelni.
Update: az interjú megjelenésével egy időben érkezett a hír, hogy Franciskának várhatóan ősszel új verseskötete jelenik majd meg. A köny az Aranymetsző késztetés címet kapta.
Ha szeretnél többet megtudni Fábián Franciskáról ez a Facebook oldala, itt pedig a YouTube csatornáját találod. A verseit rendszerint ezen a blogon teszi közzé. A Citizen Naiv zenekart ezen az oldalon követheted Facebookon.
kiemelt kép: Fábián Franciska, Facebook
Franciskám princessz vagy művésznőm. Nagyon helyes és szép Franciskám. Sok sikert kívánok művésznőmnek. ❤️
KedvelésKedvelés