Kell e tartanunk attól, hogy a független média is a hatalom szolgálatában álló sunnyogó propaganda?
– Noam Chomsky Amerika egyik legnagyobb hatású kortárs gondolkodója szerint igen!
Chomsky az MIT professzora, nyelvész, filozófus, politikai aktivista. Az 1992-es „Arts and Humanities Citation Index” szerint 1980 és 1992 között Chomsky volt a világon a leggyakrabban idézett élő személy.
Az egyetértés gépezet című könyvében bemutatja hogyan működik a mainstream media – ami azért roppant fontos és tanulságos könyv, mert azokról a nagy nevű médiaorgánumokról beszél, akikre mindenki független, objektív, megkerülhetetlen hírforrásként gondol.
A hatalom által működtetett média propaganda három részre osztható
A hatalom által működtetett média propaganda három részre osztható: a „fehér” propagandáról vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokról mindenki pontosan tudja, hogy a kormány szája íze szerint szólnak, a „szürke” zónába azok a sajtótermékek tartoznak, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt, a „fekete” propaganda pedig az, amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak.
Ez a felosztás a hivatalos agymosás és manipuláció 10 pontjában olvasható, ami Sylvian Timsit nevéhez köthető, de nagyon sokan ezt is Chomskynak tulajdonítják, és a hatalom tízparancsolataként hivatkoznak rá.
Média kontroll – a hatalom álcázott propagandája
A tömegmédia a lakosságnak szánt üzenetek és szimbólumok eljuttatására szolgáló rendszer.
Funkciója, hogy elbűvölje, szórakoztassa és tájékoztassa az embereket, akikbe egyúttal bele kell plántálja azokat az értékeket, véleményeket és magatartásmintákat, amelyek integrálják őket a társadalom intézményes rendszerébe.
Egy olyan világban, ahol a gazdagság koncentrálódott és az osztályérdekek súlyosan ütköznek, ezt a szerepet csak a szisztematikus propaganda képes eljátszani.
Azokban az országokban, ahol a hatalmat az állami bürokrácia tartja a kezében, a média feletti kizárólagos ellenőrzés, amelyet gyakran a hivatalos cenzúra is kiegészít, világossá teszi, hogy a sajtó az uralkodó elit érdekeit szolgálja.
Sokkal nehezebb észrevennünk a propagandagépezetet ott, ahol a tömegtájékoztatás magánkézben van, és a formális cenzúra hiányzik.
Különösen igaz mindez ott, ahol a média aktív versenyhelyzetben van, időnként vállalati és állami törvénytelenségeket kritizál és hoz nyilvánosságra, továbbá erőteljesen törekszik önmagát a szabad véleménynyilvánítás és a tág értelemben vett közösségi érdekek szószólójaként beállítani. (Chomsky, Herman)
– Megszoktuk, elhisszük, magától értetődőnek vesszük, hogy az újság az igazságról ír, a tényeket mutatja be a maga valójában.
Az újságírók is nagy előszeretettel az igazság független bajnokaiként szeretik feltüntetni magukat. Ez nem mindig van így.
Ugyanakkor a tömegmédiának, pláne az internet korában rendkívül szuggesztív ereje van – nagyon könnyen a tömegeket befolyásoló propagandává válhat.
Nem biztos, hogy a független média a valóságot tárja elénk
Chomskyék vették a fáradtságot, és kutatást végeztek annak érdekében, hogy bebizonyítsák mikor hogyan torzította a valóságot a média a hatalmi elit kívánalmai szerint – egészen megdöbbentő, brutálisan fajsúlyos állításokat tesznek: a független, nagy nevű sajtótermékek háborúkat, választási csalásokat, sőt, genocídiumokat hallgattak el, másítottak meg, vagy helyeztek fókuszba – a hatalom éppen aktuális érdekeinek megfelelően.
Tömeges mészárlásokat relativizálnak aszerint, hogy az adott népcsoport értékes, vagy értéktelen áldozatnak számít e, elhallgatnak fontos, elmei erejű problémákat, vagy lihegnek túl semmitmondó dolgokat.
Volt már olyan érzésünk, hogy a haladó újságok nem az emberek legfontosabb problémáival – a munkanélküliséggel, az alacsony bérekkel, vagy az előttünk álló gazdasági válsággal foglalkoztak – viszont kiemelnek, folyamatosan sulykolnak olyan marginális problémákat, amivel a lényegről terelik el a figyelmet?
A hivatalos agymosás és manipuláció 10 pontja közül rögtön a legelső: az emberek figyelmét és agyát le kell kötni másod- és harmadrangú problémákkal.
A felelősségtudat, az önállóság elvétele érdekében figyelmüket el kell terelni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan eseményekkel és hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket.
A média a 4. hatalmi ág – pedig őket nem választotta meg senki
„Régóta közismert, hogy az egyén biztonságérzetét saját tapasztalatai mellett a politikai közbeszéd és a média befolyásolja.
A 21. századi tömegmédia viszont – különösen az olyan tömegkommunikációs eszközök, mint az okostelefonok és az internet elterjedése – megváltoztatta az „erőviszonyokat”, közkeletű kifejezéssel a média hatalmi ággá is vált.
Saját tapasztalataink árnyaltabbá váltak, míg a média, illetve a médiában megjelenő politikai közbeszéd hatása megsokszorozódott.
Napjainkban megállíthatatlanul és szinte kontrollálhatatlanul áramlanak az információk. Az információáradatban ráadásul egyre nehezebb elválasztani egymástól a közvetlen és közvetett valóságot.
Mindezek egyik pillanatról a másikra képesek megváltoztatni, sok esetben megingatni az emberek biztonságérzetét.
Az Amerikai Népszavában Bartus László 2015 nyarán „A propaganda, mint a terror eszköze” címmel megjelent írásában egyenesen kijelentette: „A propaganda gyilkos eszköz.
Ugyanazt a hatást fejti ki az emberi lélekben, mint egy géppisztoly a fizikai testben.” Hozzátette továbbá, hogy a propaganda és a megvesztegetett áldozat közötti különbség az, hogy a propaganda áldozata nem tudja, minek az áldozata, míg a megvesztegetés tudatos és aktív közreműködést, a személyiség és az elvek elárulását követeli.” – olvasható Krizbai Diána Daniella Biztonságérzet a tömegmédia korában c. írásában.
A propaganda gyilkos eszköz olyan mint a géppisztoly
Mitől tud olyan veszélyes lenni a propaganda, mint egy géppisztoly? Attól, ahogy a tömeglélekre hat. Ennek legborzalmasabb bizonyítéka a nácik által alkalmazott gyilkos propaganda hatásossága.
Hogyan hat a propaganda a néplélekre? Hogyan működik a tömegek lélektana? Hogyan képesek vallásos révületté fokozni teljesen logikátlan, hazug állításokat?
Gustav le Bon A tömegek lélektana című könyvében (ez a könyv szolgált alapul a náci propaganda megalkotásához) azt írja a személyiség eltűnik a pszichológiai tömegben.
– A tömegben lévő egyén fő jellemvonása a tudatos személyiség megszűnése, a tudattalan személyiség előtérbe nyomulása. Az érzelmek és gondolatok a lelki infekció és szuggesztió útján egyazon irányba mutatnak, a szuggerált gondolatok tettekké vállnak.
– Az egyes egyén a tömegben nem önmaga többé, hanem egy gép, aminek megszűnik az önálló akarata.
– Az egyén azáltal, hogy az organizált tömeg része lett, több fokkal süllyed le a civilizáció lépcsőjén.
Izolálva talán egy művelt ember volt – a tömegben barbár. Megvan benne a primitív lények önkéntelensége, vadsága. – Annál könnyebben közelíti meg az egyes ember ezt az állapotot, minél könnyebben befolyásolja magát képek és szavak, sőt betűk által.
– A tömeget kizárólag a tudatalatti vezérli. Tettei sokkal inkább a gerincagy, mint a nagyagy hatása hatása alatt jönnek létre.
A tömeg játékszere minden külső ráhatásnak – így rabszolgája a rá ható izgalmaknak.
– A tömegre ható ingerek folyton változnak, és a tömeg mindig engedelmeskedik: ezért olyan változékony. Ezért fordulhat elő, hogy a legádázabb kegyetlenség egyszerre átcsap nagylelkűségbe, engedékenységbe, sőt, akár hősiességbe.
A tömeg az érzelmek és az érzelmek okozta tettek szempontjából lehet jobb, vagy rosszabb mint az egyén.
A tömeg igen könnyen lesz hóhérrá, de nem kevésbé könnyen lesz mártír vértanúvá.
– A tömeg semmit nem gondol meg előre, de mindig a pillanatnyi izgalom hatása alá kerül. Ezért lehet, és kell uralni a pillanatait. A tömeg olyan, mint a falevél, amit fölkap az orkán, majd elejt.
Tartósan akarni éppúgy nem tudnak, mint gondolkozni.
– Mivel a tömeg folyton a tudattalan határai között bolyong, minden szuggesztiónak könnyen aláveti magát – ezért van az, hogy a tömegek körében olyan könnyen elterjednek legendák, mítoszok.
– Nagyon gyakran az események borzasztóan elferdítve jutnak embercsoportok képzeletébe. A legegyszerűbb esemény is átváltozik, ha a tömeg látta.
Mítoszok – legendák – MÉMEK – kollektív tudattalan
– A tömeg képekben gondolkodik, és a fölidézett kép egész sor más képet hív elő – de ezek a képek nincsenek az elsővel semmilyen logikai kapcsolatban.
A tömeg a képzeletében felidézett képet valóságnak veszi, pedig leggyakrabban csak távoli hasonlóságban van a megfigyelt tényekkel.
– Ezek az elferdítések teljesen sokfélék is lehetnének, de a lelki infekció következtében az elferdítés egyfajta és egytartalmú – kvázi kollektív tudattalan – a tömeget alkotó egyedeknél.
– A kollektív szuggesztiónak a deformáció lesz a magja, amit az együttesség valamely tagja először magáévá tesz. A történelemben gyakoriak az ilyen kollektív hallucinációk – ilyen volt a nácizmus is, és mind közül talán a legborzalmasabb.
– Mivel a tömegek képekben gondolkodnak, ezért a képeknek – így például a náci propagandában használt gúnyplakátoknak – rendkívüli ereje van. Csak a képek képesek megrémíteni, vagy elkápráztatni őket, ezért van az, hogy a színházi előadásoknak olyan rendkívüli hatásuk van a közönségre.
Kenyeret és cirkuszt a népnek
– A tömegek nem befolyásolhatóak ész érvekkel, csak a durva képzettársítások hatnak rájuk. Éppen ezért mindig az érzelmekre hatnak az agitátorok és szónokok, soha nem az észt szólítják meg.
– Hogyan alakíthatunk ki logikától és valóságtól mentes hamis illúziókat, képzettársításokat, mítoszokat – Mémeket a nép lelkében?
Egyszerű állítással, és ismételgetéssel. A vallásos könyvekben és törvénykönyvekben is az egyszerű állítás a követett eljárás.
Mikor valamely állítást elégszer ismételnek – valóságossá válik. Ha presztízs is társul hozzá – az mindegy, hogy megszerzett vagy mesterséges presztízs – teljes a szuggesztió.
Világok harca
Hogy a tömegeket elérő média milyen hatással lehet az emberek biztonságérzetére, azt Orson Welles már 1938-ban bebizonyította. A világok harca című H. G. Wells-mű rádiójáték-változatát hallgatva ezrek rémültek halálra és hagyták el pánikszerűen otthonaikat.
„Dorothy Thompson, a New York Herald Tribune-ben megjelent cikkében pár nappal később így írt az esetről: Orson Welles és a Mercury Theater élőadásában akaratlanul is, de minden idők leglenyűgözőbb és legfontosabb előadásával beigazolódott, hogy néhány hatásos hang, némi hanghatással vegyítve – anélkül, hogy bármi alapja is lenne – képes tömegeket meggyőzni és egy tökéletes, országos méretű pánikot előidézni.
A legtöbben rábízzuk magukat a médiára. Hiszen – közhely vagy sem – felgyorsult a világ, az élet egy merő rohanás, nincs időnk utánajárni, ellenőrizni a híreket. (Krizbai)
Hogyan működik az egyetértés -gépezet propagandája?
Chomsky rengeteg nagy horderejű, történelmi esemény példáján keresztül mutat rá a média propagandaként való működésére, mégpedig nem kisebb jelentőségű események kapcsán, mint a Vietnámi háború, az iraki, kurd, koszovói népirtás, vagy különböző országokban megrendezett választások.
Mi most az egyszerűség, és a terjengősség elkerülése végett mindössze egy példát mutatunk be, és ez a 1996-os oroszországi választás – azért ezt, mert erre talán a legtöbbünknek van rálátása.
Választási csalások elhallgatása, népirtás elbagatellizálása
„Az 1996-os oroszországi választások fontosak voltak az USA és szövetségesei számára, mivel súlyos vereség fenyegette Borisz Jelcint, aki az általuk favorizált privatizációs politikát folytatta, és pártolta Oroszország integrációját a globális pénzügyi rendszerbe.
A Jelcin-kormányzat alatt a nemzeti össztermék 50 százalékkal esett, és a lakosság 90 százalékának jövedelme jelentősen csökkent, miközben a velejéig korrupt privatizációs folyamatból egy kisebbség profitált, közöttük egy jelentős bűnözői osztály. A szociális és egészségügyi rendszer Jelcin uralma alatt szétesett, ami hozzájárult a járványok aggasztó terjedéséhez és a halálozási mutatók romlásához. Az 1996-os választási kampányt közvetlenül megelőzően Jelcin népszerűsége nyolc százalékon állt. Az, hogy ilyen körülmények között újraválasztották, súlyosan korrupt választásokra utal.
Mindazonáltal a Jelcin-rezsimet erőteljesen támogatta az USA és nyugati szövetségesei, és a New York Times ezt a választást ismét „az orosz demokrácia győzelmének” tekintette, akárcsak általában véve az amerikai főárambeli média egésze. E tekintélyes lap nem vagy alig számolt be választási csalásokról, és szerkesztői rámutattak, hogy ennek a „nem tökéletes” választásnak már a megrendezése is „figyelemre méltó eredmény”. (Chomsky, Herman)
Bűnösök közt cinkos, aki néma
Van e nagyobb bűntett, mint a népirtás – nem igen. Azt gondolnánk, hogy a „független, haladó objektív média” minden esetben igyekszik a maga legteljesebb, legbrutálisabb, drámai valójában beszámolni az ilyen eseményekről: feltárni az elrettentő borzalmat, segítendő a bűnösök elítélését, az áldozatok rehabilitációját. Hát, a helyzet az, hogy a média nem így működik – az emberiesség, a bűn relativizálva van – a bűn abban az esetben bűn csak, ha azt a hatalmi elit ellenségei, ellenséges országok követik el azt.
„A táblázat azt mutatja, hogy az öt legnagyobb amerikai nyomtatott orgánum miként alkalmaz egy hasonlóan elfogult nyelvezetet, gyakran „népirtásról” írva az ellenséges országok áldozataival kapcsolatban, ám sokkal ritkábban használva ezt a kifejezést az Egyesült Államok, szövetségesei vagy csatlósai áldozataira vonatkoztatva. A média szóhasználatából akár azt is kiolvashatjuk, hogy kik az USA barátai, illetve ellenségei.”
A “szabad” média propaganda gépezete
A „független” média nem a totalitárius országokra jellemző propagandarendszer keretei között működik. Sőt, inkább megengedi – valójában bátorítja is – a heves vitát, a kritikát, a másfajta gondolkodást mindaddig, amíg azok hűségesen belül maradnak azon elvárások és alapelvek keretein, amelyekből a társadalmi elit konszenzusa tevődik össze.
Ha valaki kilép a társadalmi konszenzus keretén akár úgy, hogy megkérdőjelezi a politikai-gazdasági érdekcsoportok által preferált értelmezéseket, arra lejáratás vár.
Személyes tapasztalatainkból tudjuk, hogy sok újságíró meglehetősen tisztában van a rendszer működésének módozataival.
Az ebből fakadó feszültségek néha korlátozottan, de kifejeződnek, ám gyakoribb, hogy tudatosan vagy öntudatlanul elnyomják őket annak a hiedelemrendszernek a segítségével, amely – legyenek bármilyenek is a tények – csupán szűk érdekek követését teszi lehetővé.
Az embernek keményen meg kell dolgoznia a hiteles bizonyítékokért, komoly érvrendszert kell felépítenie, és kiterjedt dokumentációt prezentálnia –, ez pedig olyan feladat, amire egyáltalán nincs szükség, ha valaki a doktrinális konszenzus előfeltétel-rendszerének keretei között marad.
Nem meglepő, hogy csupán kevesen hajlandóak ilyen erőfeszítésekre, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy milyen személyes előnyöket kínál a konformitás, és milyen ára van a tisztességes másként gondolkodásnak.
Vannak egyéb megfontolások is, amelyek engedelmességre ösztönöznek. Egy újságíró vagy kommentátor viszonylag kevés munkával megélhet, sőt még nevet is szerezhet úgy, hogy a sztenderd forrásokból származó (hivatalos vagy hivatalosan kiszivárgó) információkat közli.
Összefoglalva, a tömegmédia olyan, hatékony ideológiai intézmények elegye, amely rendszertámogató propagandafunkciót lát el a piaci erők, a bensővé tett előfeltevések és az öncenzúra segítségével, és mindezt jelentősebb nyílt kényszer nélkül teszi. A rendszer brutális erővel bír, hihetetlen nagy hatást képes gyakorolni a tömegekre, mindazonáltal nem mindenható.
Az önképzés, környezetünk felvilágosítása kicsiny lépések társas életünk demokratizálásának folyamatában, de talán nem hiábavaló, és ez az út vezet egy valóban szabad média megteremtéséhez.
Az előző FékNyúz Bisztró című bejegyzésemben igyekeztem együgyű módon a humor segítségével rámutatni arra, hogy nagyon könnyű az interneten álhírekbe belefutni, és, hogy egy-egy kép mennyire megtévesztő, ám hatásos befolyásoló erővel hathat.
A mainstream haladó médiában szokás a kormánypárti sajtót gúnyosan propagandaként emlegetni. De mi a helyzet, ha a független média maga is – tudatosan vagy nem, de a hatalmat kiszolgáló egyetlen hatalmas propaganda gépezet része, méghozzá abból is a legsötétebb oldal? – Erre igyekeztem felhívni a figyelmet ezzel az írással.
Források:
Földi Pál: A sánta ördög – Goebbels
Gustav le Bon: A tömegek lélektana
Noam Chomsky, Edward Herman: Az egyetértés gépezet
Szkeptikus Kerekasztal vlog: A modern propaganda
Krizbai Diána Daniella: Biztonságérzet a tömegmédia korában
Konzervtelefon blog: Ezt a rajzfilmet nézd meg, ha érdekel a „szabad” média propaganda-gépezete
Címlapkép: memegenerator
979.hu 