Amrita Sher-Gilt, az indiai-magyar festőnőt a világ műkritikusai Chagall, Matisse, Modigliani, Gauguin, vagy épp Csontváry, Rippl-Rónai szintű tehetségként tartják számon, és valamiért nálunk mégis alig ismerik.
A Budapesten született festőnő életműve egészen egyedülálló, képes volt európaiként festeni, és indiaiként érezni, és látni. Művészete híd volt Kelet és Nyugat között, képei ezért emlékeztetnek sokban Gauguin meghatározó Tahitin készült képsorozatára.
A mindössze 28 évet élt Amrita szinte mesebeli családba született: édesanyja egy beregszászi magyar zsidólány, nagypolgári családból, aki olyan lenyűgöző szépség volt, hogy akár olasz énektanárához, Puccinihez is feleségül mehetett volna, mert az bizony fülig szerelmes volt belé, de ő inkább a dúsgazdag indiai szikh radzsát, a nyelvtudós-matematikus-csillagász-fotográfus-filozófust választotta.
A kis Amrita igazi világpolgárként nőtt fel, otthon volt Budapesten, Indiában, Firenzében, és Párizsban is. Mindössze 20 éves volt, amikor egy képével, a Fiatal Lányok cíművel elnyerte a legrangosabb díjat, amit kortárs francia festő megkaphat: a Párizsi Nagyszalon Aranyérmét.
A nyugati művészek szabados életét élte, tragikusan rövid élete során sok férfit szeretett, és simogatott sok asszonyt, művészileg Indiában talált igazán magára. Itt érte utol a végzet: élete egyik legfontosabb kiállítása előtt rosszul lett, kómába esett, majd néhány nap múlva meghalt. (Forrás: Jelen 2020. szeptember 3-i száma)
Címlapkép: Amrita Sher-Gil Bride’s Toilet kép forrása: srcoll.in
979.hu 