Lehet-e fontos üzenete a kintsuginak, ennek az újraélesztett japán ragasztástechnikának a XXI. század második évtizede számára? Yoko Ono szerint biztosan, akinek Mend/Piece (Tárgyjavítás) című 1966-os, illetve 2015-ös New York-i installációját idén és jövőre egy utazó kiállítás keretében ismét bemutatják az Egyesült Államokban több helyszínen.
Yoko Ono nem először használja a kintsugit és nem először kéri a látogatót, hogy a galériában az asztalra ömlesztett, törött porcelántörmelékből, a darabokat saját kezűleg, ragasztóval, vagy spárgával összekötözve konstruáljon, vagy rekonstruáljon tárgyakat, majd az erre a célra felállított polcon helyezze el őket.
Miért volna éppen most, ismét aktuális egy olyan projekt, amelyben tulajdonképpen nincs új mozzanat?
Yoko Ono művészi praxisának több mint öt évtizede fontos eleme a folyamatosan mantrázott üzenet, a világ felé küldött, szünet nélküli jel: “Peace”, “War is over! If you want it”, vagy akár “Mend Piece”
A dolgok megjavítására való törekvése nem a felszínen történő nagy és látványos változásokat célozza, inkább a lassú, kitartó, folyamatos munkálkodást jelenti.
Semmi nem lehet most érvényesebb üzenet, amikor szinte apokaliptikus helyzet, a Koronavírus által letarolt világ, az egy éve tartó bezártság és a mélyülő válság radikálisabb művészi gesztusokat kényszerít ki. Ebben az atmoszférában válhat igazán relevánssá újra ezeknek a jobbító szándékkal született egyszerű gesztusoknak, ráolvasásszerű üzeneteknek a folyamatos ismétlése.
“Javíts bölcsességgel. Javíts szeretettel. Ezzel a Föld is javulni fog” (Mend with wisdom, mend with love. It will mend the Earth at the same time.) – mondja Yoko Ono, akinek mantrái ötven-hatvan éve kísérik szatellitként a művészeti diskurzust, és ez a szelíd következetesség, konok kitartás és az eredményben való, naivnak tetsző bizakodás figyelmet érdemel.
Ono konceptuális művész, a fluxus képviselője, békeaktivista és feminista
Eklektikus életművének ugyanúgy része a performance, a festészet, a szobrászat, mint a filmek és hangjátékok, illetve a popzene. Az 1960-as évek óta van jelen, és a Mend/Piece című installáció is egy 1966-os koncepció folytatása: Ono a közösségi javítást, újraalkotást, összeillesztést gyógyulásnak, rekreációs folyamatnak tekinti.
A zsineggel, ragasztóval, ragasztószalaggal “meggyógyított” tárgyakat a fehér galériatér fehér polcain helyezik el, mint a részvétel, a kollektivitás, az együttműködés tárgyiasult eredményét.
Nem kevés pátosz van ebben az elképzelésben, de a Mend/Piece ténylegesen azt állítja, hogy ha a kintsugival, a japán ősi porcelán javító technikával újraalkothatók a tárgyak, akkor az “egész romhalmaz”, a világ töredezettsége is megjavítható, az elmélkedő javító munka begyógyíthatja a sebeket, amelyeket az erőszak, a gyűlölet, a háborúk okoztak.
Forrás: Artportal
Borítókép: malba.org
979.hu 