A házmester, a börtönőr, vagy maga Jupiter – mindannyiunk által jól ismert pózok és játszmák a hétköznapokból. Muszáj vagyunk végigjátszani a jól ismert sémákat, vagy van esély arra, hogy megszabaduljunk a tipikus manipulátorok karmaiból?
Mindenki találkozott már a házmester típussal, aki személyes elhivatottságból, létfeladatának tekinti, hogy jól móresre tanítson, és azonnali hatállyal leverje rajtunk a félresikerült életét, azt, hogy megcsalta a férje, vagy, hogy elment a busz, nem sikerült a karrier, tehát bármit, ami neki bosszúságot, vagy frusztrációt okoz.
Ennél elvetemültebbek az önjelölt börtönőrök – jól ismerjük őket az Stanfordi börtön kísérletből – kérés, parancs nélkül szolgálatba helyezik magukat, és szívós kegyetlenséggel úgy bánnak el a másikkal, akár a legkeményebb büntetés végrehajtási intézetben, mert megtehetik – gondolják ők. Hiszen helyzetben vannak.
És vannak azok, akiknek valamilyen kasztrendszer égett bele a fejébe: vannak a feljebb, és beljebb valók, mint ő, és vannak az alattvalók. Istenem, mennyi-mennyi Jupiter jár közöttünk, lassan már el se férnek a horizonton. Hát, azt igazán meg lehet érteni, hogy van olyan, akinek egyszerűen több tér kell, “mer eccerűen” nem süthet a nap mindenkire ugyanúgy.
A társadalmi érintkezés alapját a közöttünk zajló sajátos tranzakciók, a játszmák képezik. Ezt az egyre inkább elterjedt kifejezést mindenféle negatív töltetű, kétszínű cselekedet címkéjeként használjuk, szinte nap mint nap. Eric Berne, kanadai pszichiáter, a tranzakcióanalízis kidolgozója, az Emberi játszmák című könyvében a definíció megalkotása mellett, példákkal tisztázza a fogalmat, és annak hatásait.
Berne szerint, a játszmák olyan egymást követő, fondorlatos lépések, amelyek rejtett tartalommal bírnak. Ezek a mögöttes jelentések, melyek a játszmák alapját képezik, sohasem őszinték. A kezdeményező számára viszont általában nyereséget hoznak, aki látszólag pozitív impulzusokkal eltelve kerekedik felül társán – ők azok a manipulátorok, akik, győztesként kerülnek ki egy általuk előidézett konfliktusból, vagy szituációból.
Mit tehetünk, ha nem szeretnénk játszmázni?
Aranyszabály nincs az élethelyzeteink sokfélesége és a játszmák összetettsége miatt, de az biztos, hogy a játszmák elkerülését vagy az azokból való kilépést nagyban segíti, ha képesek vagyunk észlelni azt, hogy bennünket milyen meggyőződések vezérelnek: értékesnek tartjuk-e magunkat, vagy az emberekre általában megbízhatóként gondolunk-e.
Az egészséges életérzés az, hogy én oké vagyok, és te is oké vagy
Ahhoz, hogy konstruktívan tudjunk problémákat megoldani, képesek legyünk együttműködni, azt kell, hogy gondoljuk a világról, és magunkról, hogy én és mások is alapjában véve szeretetreméltók vagyunk, ismerjük mind magunk, mind mások jó és rossz tulajdonságait, tudomásul vesszük ezeket, és ez nem zavar abban, hogy megbecsülésünket kifejezésre juttassuk.
Azok, akik „házmesterként”, „börtönőrként”, vagy „istenként”, tehát elve lekezelően, lefelé kommunikálva állnak bele a kontaktusba, azt gondolják magukról, hogy velük minden rendben, a másikkal viszont baj van. Ezek az emberek jellemzően gőgösek, pöffeszkedők, elítélően, lekicsinylően bánnak másokkal, senkire nincsenek tekintettel, magukat tartják a helyes út egyetlen ismerőinek. A kimenet fölényeskedő durvaság vagy atyáskodó leereszkedés.
Ne menjünk bele a fölényeskedő játékába
Fontos, ha ilyen szituációban találjuk magunkat, ne menjünk bele a fölényeskedő játszmájába. Ne helyezkedjünk el az általa számunkra kijelölt pozícióba: akármilyen meggyőző, akkor se gondoljuk azt magunkról, hogy természetesen azért történik velünk mindez, mert a házmester – Jupiternek tökéletesen igaza van: vele minden a legnagyobb rendben, mi vagyunk azok, akik a legkevésbé sem vagyunk jók. Ebben a pozícióban az egyén magát másokkal összehasonlítva alsóbbrendűnek, végül teljesen tehetetlennek éli meg. Ilyenkor érezzük azt, hogy csak vesztesek lehetünk, nem vagyunk több, mint a kegyetlen sors-isten domina áldozata.
Ha képesek vagyunk felismerni emberi kapcsolatainkban ezeket a mintázatokat, és tisztában vagyunk saját magunkról, és a másikról alkotott hiedelmeinkkel, akkor nagyobb eséllyel tudjuk a játszmákat elkerülni, illetve azokból rossz érzések nélkül kiszállni.
Forrás: Mipszi.hu, wikipédia
Nyitókép: Hulk Hogan és Earthquaqe pankrátorok viaskodnak forrás: pinterest
979.hu 