Minden és semmi – A digitális világpusztítás feltárulása

Vajon, a digitális tér a világ széle lenne, ahol A VILÁGI ÉRTELEM zászlaja alatt hajózó vitorlások a mélybe hullanak? Igen és nem. A digitális világ APOKALIPTIKUS érzeteket, és fantáziákat hív elő, amelyek látszólag szembe mennek a racionalitással – ami nem játszatja ki az értelmünket.

Martin Burckhardt és Dirk Höfer 2015-ben jelentette meg a fenti címen állapotfelmérését arról, hogy miként alakítják át – vagy talán számolják fel – a digitális technikák az általunk jól ismert, egyre meghittebben berendezett világunkat és azokat a képzeteinket, amelyekkel erről a világról rendelkezünk.

A szöveg fontos lenyomata annak, milyen ambivalens a viszonyunk az úgy nevezett digitális technikákhoz, illetve ahhoz, ahogyan azok gondolkodásunkat, az életünket átstrukturálják. (Punkt.hu)

Az alcím a rettenet, azaz a démonok tartózkodásának azon helyére utal, ahol az általunk ismert eddigi világ digitálisan véget ér.

Festő: Zdzisław Beksiński A kép címe ismeretlen. forrás: imgur

” Az analóg világ ugyan túléli a digitalizálását, ám érezhetően csupán Patyomkin-falu lesz, árnyéka, salakja önmagának. Hiszen digitális megjelenési formájában
sokkal hatékonyabb. Mindig, mindenhol, korlátlanul. – Ezzel a drámai képpel indít a könyv, és akinek van már tapasztalata a digitális világ vakságát és gonoszságát illetően, az tudja, hogy nem a levegőbe beszél.


A digitális világ alapképlete nemcsak a virtualitásban érvényesül. Visszahat azokra a fantazmákra, amelyek a valóságunkat strukturálják. Átfogja a „reálgazdaságot”,
módosítja a testünket, az identitásról és a szabadságról alkotott elképzelésünket,
átitatja a politikát, megváltoztatja az idő és a tér észlelését, befolyásolja a humanitást.” (Burckhardt, és Höfer)

E különös, ironikus könyv, a digitális világ teológiájaként is olvasható.
Nem csodálkozik, prófétál vagy átkozódik: egy mindent átható változás filozófiai alapkérdéseit nyitja fel.

Kezdetben volt a Nulla, és a Nulla Istené volt, és Isten volt az Egy. A Nulla és az Egy kezdetben Istené voltak. Minden dolog általuk készült, és nélkülük semmi olyan nem készült, amit készíthettek. Bennük volt az élet, és az élet volt az emberek fénye. És a fény világítja be a sötétséget, és a sötétség ezt nem fogta fel.

Ezek mögött a technikák (apparátusok) mögött sokan démonikus hatalmakat sejtenek, megint mások mindent megtesznek azért, hogy így is tűnjön: démoni hatalmakat, egy „világ-összeesküvés” (pontosabban világ elleni összeesküvés) látható mozzanatait vélelmezzük látni az internet mögött.

Politikai tanácsadók csábultak el a végtelen adat adta végtelen hatalom okkultista megközelítése felé, ahol az emberi psziché egyszerűnek tűnő képekkel, vagy mondatokkal programozhatóvá válik – úgynevezett taktikai mémekkel, amelyeket az önmagába zavarodott kollektív tudatba égettek. (Viktor Pelevin)

Mi van, ha ezeknek a taktikai mémeknek a legyártói nálunk az ellenzékinek hitt lapok – olyanok mint pl. a 444?

És ha így van – ezeket a mémeket állami megrendelésre, vagy saját meggyőződésből gyártják, amit aztán felkap, és használ a propagandagépezet?

És, hogy ez a kisded hatlami, és vagy hiúsági játszma mennyire nem gyerekjáték arra Viktor Pelevin hívja fel a figylemet regényében: mi történik azzal a néppel, ahol megrendül a sajtóba, a politika, az addigi értékekbe vetett hit? – Az a nép menthetetlenül elvész.


A Big Data az abszolút hatalom ígérete
Festmény: Pieter Bruegel the Elder: Dulle Griet, részlet forrás: wikipédia


A Big Data abszolút tudást sugall, és végtelen potenciált feltételez. Minden mérhető és számszerűsíthető. A dolgok elveszítik mostanáig rejtve maradt, titkos összefüggéseiket. Az emberi viselkedésnek is pontosan előrejelezhetőnek kell lennie. Ez a tudás új korszakát jelenti be. A korrelációk helyettesítik az okozatiságot. Az így-van-ez helyettesíti a hogyant. A valóság adatüzemű számszerűsítése teljesen száműzi a tudásból a szellemet. (Byung-Chul Han)


A manipulált embertömeg gépfegyverré lesz

– Az internetbe írott szöveg, és mémek érzelmeket váltanak ki, az érzelmek tetteket generálnak, a manipulált embertömeg így válik gépfegyverré, erről ír Pelevin is a mágikus realizmusba rejtett valóságleíró legutolsó regényében – amire rá lehet fogni, hogy csak fikció – ő a Brexit-et és a BLM & LMBTQ mozgalmakat hozza fel példaként, illetve ez utóbbiak folyományaként a legutolsó amerikai elnökválasztás eredményét.


Pilátuson, a sátán ügyészén, és Sade Márkin át a digitális pokol pöcegödréig


Ha a valóságot atomjaira bontjuk, egy virtuális valóságot építhetünk belőle – ahol a bűnösből lesz az áldozat, az ártatlanból pedig a bűnös, az örök vesztes, akinek ezért lakolnia kell – Sade Márki Justin, avagy az erény meghurcolása című regényének világában találjuk magunkat – ez a szadista gondolkodásmód működése, de egyébként ezt látjuk megvalósulni Jézus keresztre feszítésénél is – ahol a sátán győzedelmeskedik, ahol a sátáni erők vannak jelen, hiszen a nép a kezeit mosó Pilátus révén a Barrabás nevű gonosztevőnek szavaz kegyelmet. – Vajon az evilági lét, a minket körülvevő világ valódi urát mutatja meg ez a jel?

A vallásfilozófiai találgatások helyett haladjunk tovább a könyv ismertetésében, ahol Martin Burckhardt és Dirk Höfer nem kevesebbet állít, minthogy az internet – ami egyébként a valóság digitális leképzése, maga a pokol.

Mint írják: „Minden valaha teremtett egyidejű jelenléte a középkori teológusok szerint – az maga a pokol.


Ilyen kilátások mellett az internet a világ szorulásának, a digitális pokolnak tekinthető.


A scientific community az internet serdülőkorában még hajlott arra, hogy a tárolt adatok felhalmozódását a világról szerzett tudásunk egyre gyarapodó jelképének tartsa, most már azonban látszik, hogy a korlátoltság, az alattomosság, és a babonák ugyanekkora, ha nem sokkal nagyobb mértékben terjedjenek.
Mindazonáltal a a pokolban, nem kétséges – ez is a tudáshoz tartozik. Ha Flaubert – aki élete végén azt a tervet dédelgette, hogy megírja az Ostobaság Enciklopédiáját – manapság feltámadna, látná, hogy ezt a munkát már elvégezték. Mégis elég bosszantó, hogy újra és újra neki kell állni.

Lefejezős videók és macskás gifek, fake news, és adathalászat, amibe önként adjuk magunk – a dantei pokol összes bugyra kitárul, csakhogy a hálózatban, a pokol körei, mint rendezőelv megszűnik.


A rendnek Istenhez van köze, tehát marad a káosz.


Így a dezinformáció és a szisztematikus hamisítványok, a mémekkel való folyamatos agymosás – amelyek ebben az áradatban beazonosíthatatlanok – csak érzékelni lehet őket, hogy tényleg olyan kínzóan szar az egész, akár a pokolban – óriási cunamiként ránt magával, és temet el mindent érdeklődéshullámot generálva. – Hogy ezeket a brutális erejű rezgéshullámokat hogyan lehet a közösségi hálózatokban propagandacélokra felhasználni, azt a virtuóz marketingesek és kormányszervezetek pontosan demonstrálják.

A hatalmasok a poklot demonstrálják. Ha nem lenne minden amúgy is kellemetlen, akkor ők demonstrálják

Ez egyfajta Új-feudalizmus az ingyen kapott szolgáltatásokért egész sorsunkkal fizetünk – vagy akár az egészségünkkel.

Ahol bizonyos digitális bennszülöttek tényleg mindent elkövetnek azért, hogy az emberek józan eszüket vesztve valamiféle okkult mitológián mém-népmeséken keresztül lássák a világot.

A Boole-féle bináris, 0 és az 1 képletet történeti és ember által előállított mátrixként kell felfognunk, és nem a természet törvényeként – így kevésbé tűnik vallási fantáziának, mint puszta tudományos eredménynek.

Igen, aki átélte, az biztosan tudja, ha az adataim lopják el, az olyan, mint a tudatalattimat, a lelkemet lopnák el, – mi más lenne a rossz közérzet magyarázata akkor, amikor a nyilvánosságra kerülnek pl. magánlevelek.

Ahol elkezdődik az adatokkal való visszaéléssel, a gonosz mémek legyártása ott véget ér a világi értelem?

Vajon, a digitális tér a világ széle lenne, ahol A VILÁGI ÉRTELEM zászlaja alatt hajózó vitorlások a mélybe hullanak? Igen és nem.
Festmény: Zdzisław Beksiński A kép címe ismeretlen. forrás: Reddit

A digitális világ APOKALIPTIKUS érzeteket és fantáziákat hív elő, amelyek látszólag szembe mennek a racionalitással. – Normális, hogy nem akarjuk kitenni magunkat ennek a szakadásnak: a digitális forradalom évszázadok alatt begyakorlott gondolati alakzatokat semmisít meg

a körömszakadtáig ragaszkodás a Boole -féle képlethez, a nullák és egyek világához nem más, mint annak a minima racionak a kijelölése, amely

NEM JÁTSZHATJA KI AZ ÉRTELMÜNKET.

Annak dacára, amit az átok és az ígéret, az utópia és a disztópia kettőse sugallna, itt korántsem egy olyan vírus fertőz minket, amelyet a földönkívüli intelligencia küldött ránk.

Sokkal inkább egy történeti képződménnyel van dolgunk – egy ember készítette szimbolikus formával, amely ezért aztán mulandó.

Irodalom:

Burckhardt, Martin, Höfer, Dirk: Minden és semmi – A digitális világpusztítás feltárulása
Byung-Chul Han: Pszichopolitika – A neoliberalizmus és az új hatalomtechnikák
Pelevin, Viktror: Gyengéd érintések művészete
Punkt.hu

Címlapkép: Pieter Bruegel the Elder: A halál diadala forrás: wikipédia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s