A gyűlölet pszichológiája

Mi baja van az embereknek, mikor lett a gyűlölet az interneten tömegvallás és népbetegség?

Mi ez az egész, agresszió? Szadizmus? Gyűlölet? És mit lehet tenni ellene?

Az agresszió az egyik alapösztön

Az ösztönök „genetikai kódban öröklöttek”, a bennük felhalmozódott információk tisztán biológiaik, nem tapasztalatból eredőek, nem tanultak. Az ösztöncselekvés kényszerítő erejű, a belső és külső ingerek hatására feltétlenül lejátszódik. Négy nagy drive-ot, veleszületett energia motívumot ismerünk, ezek az éhség; a fajfenntartás ösztöne, azaz a szexuális vágy; az agresszió; és a félelem. Az ösztön valamiféle késztetés, amely bennünket mozgat, állatot, embert egyaránt. Olyan „biológia szükséglet”, amit ki kell elégítenünk ahhoz, hogy élni tudjunk a szó szélesebb értelmében: hogy fenn tudjuk tartani magunkat és a fajunkat a létért folytatott harcban.

Az agresszív ösztön olyan „zsák”, melybe a legkülönbözőbb magatartások, impulzusok, tevékenységi típusok, érzelmek, tevékenységi típusok, érzelmek, karaktervonások tetszés szerint begyömöszölhetők. Ha valaki meggyilkolja az apját, földhöz veri a tintatartót, ha sakkozik, ha dolgozik, ha irigy, ha féltékeny, ha bosszút áll, ha haragszik, ha futballozik, ha meccset néz, ha könyvet ír, ha előítéletei vannak, ha vitatkozik, ha elítél valamit, ha felelősségre von valakit, ha megtilt, és a tilalom ellenére tesz, ha fellázad és ha nem lázad fel, ha üzletet köt, ha ha barátkozik és ha szeret, vagy nem barátkozik és nem szeret – minden leírható az ember „agresszív ösztöne” (drive-ja, motívuma) szubtilis és kevésbé szubtilis megnyilvánulási formájával. Ez a sajátos homogenezió többé-kevésbé minden agresszóelmélet jellemzője, de különösképpen jellemző az agresszív ösztön koncepciójára. Hogy egy magatartást és ugyanannak az ellenkezőjét egyaránt le lehet írni az agresszió terminusával, olyan séma, amelyet Freud fedezett fel, mikor az úgynevezett önagresszióról, illetve öndestrukcióról beszélt. Így, ha fellázadok – az agresszió, ha nem lázadok fel, hanem alávetem magam – az önagresszió. (Heller Ágnes)

Az agressziót két részre osztják, káros és hasznos agresszióra. Nincs ember agresszió nélkül. Az agresszivitás keletkezését a fajon belüli rivalizáló magatartásból, mások a vadászó életmódból eredeztetik.

Már az állatokat is lehet agresszívvé nevelni, azáltal, hogy biztosítjuk számukra a győzelmet. Így patkányokat lehet dühre dresszírozni, a sikeres levezetés biztosításával. Az embereknél ez még fokozottabban érvényes. A düh kiélése nemcsak levezeti az ingerállományt, de meghatározza azt is, hogy milyen ingernyomás fog újratermelődni.

Az agresszív – destruktív tettek többségét nem lehet csupán dühből levezetni. Nézzünk egy irodalmi példát. III. Richárd felbérel két bérgyilkost, hogy öljék meg fivérét. Hideg fejjel cselekszik, a düh semmilyen jelét nem mutatja, sőt, rendkívül büszke rá, hogy céljai elérése érdekében tud dührohamot manipulálni anélkül, hogy dühöt érezne. Itt tehát az agressziót egyértelműen az érdek motiválta. Mondhatnánk, hogy Shakespeare hősei közül inkább a nemes lelkűek azok, akik indulatból öltek, mint Mercurio, Romeo, vagy Othello. (Heller)

Szadizmus

A szadizmus a másikra, mint objektumra, mint tárgyra irányuló neurotikus-destruktív attitűd, amely az egész személyiséget áthatja. A szadizmus a perverziók egyik fajtája. Orvosi diagnózisként akkor beszélhetünk róla, ha szexuális vonatkozása van. Az erőszak iránti vágy nem nevezhető szadizmusnak – a testi és/vagy lelki szenvedés okozása más mentális zavaroknak is része lehet.

A szadizmus megnyilvánulhat erre vonatkozó fantáziákban is, ami nem kell, hogy cselekvésben manifesztálódjon. Ezek a késztetések annyira uralhatják az érintett gondolatait, hogy nem is tud például a munkájára koncentrálni, egyéb hétköznapi tevékenységeket végezni. Ebben az esetben is szadizmusról beszélünk. A szadizmus gyakorisága nem ismert, mert napvilágra csak akkor kerül, ha a vele kapcsolatos cselekménynek büntetőjogi következményei is vannak. Viszont az esetek többségében nincsenek ilyenek, ugyanis az érintett nem éli ki vágyát és késztetését.

A szadista fő élvezete abból fakad, ha áldozata megalázott és megtaposott állapotában „kinyilvánítja” saját alávetettségét. Auschwitz egyik volt foglya mondta egy litván SS-ről, hogy az – mielőtt egy vaktában kiszemelt fogolynőt agyonlőtt – mindig rákiáltott: „weinen!” „ Kiálts, vagy ordíts!” Az agyonlövésből csak akkor származott öröme, ha az asszony sírt, könyörgött az életéért.

A szadista öröme nemcsak az áldozat elpusztítása, hanem az elképzelt „forgatókönyv” szerinti megkínzás és elpusztítása. Ez a játékosság egy preferált formája, az áldozattá válás „rítusait” az áldozat el kell, hogy játssza.

Ez persze nemcsak a mások fizikai, hanem szellemi és erkölcsi értelemben való elpusztítását is jelentheti, ennek nyújt kiváló táptalajt a tökéletesen szabályozatlan internet. (Heller)

A szadizmus okai

Nem tudják, mi áll a szadizmus hátterében, csak feltételezések vannak. Kiderült, hogy ugyan egy-egy esetnél le lehet vezetni az okot (például gyerekkori traumák, magzatkori idegrendszeri károsodások, hormonális változások), viszont ugyanolyan előtörténettel lehet valaki mazochista és pedofil is. Szövődmény az lehet, ha a szadizmus súlyos bűncselekményekhez vezet. Szélsőséges esetben a szadizmus elmehet akár a szexuális sorozatgyilkosságig is.

A szadizmus tünetei

A szadista gondolatai folyamatosan szexuális fantáziái körül forognak, emiatt nem tud normálisan dolgozni, kapcsolatokat kialakítani – írja a házipatika.

Kinek van hajlama a szadizmusra? (A sokat vitatott Stanfordi börtönkísérlet alapján bárkinek.) Kanadai kutatók kidolgoztak egy 9 kérdésből álló kérdéssort, ami segít meghatározni, hogy jellemző e ránk a szadizmus, vagy sem. A kutatók szerint a szadista hajlam lehet az alapja az olyan különösen kegyetlen viselkedésnek, mint az internetes zaklatás.

Az alábbi kijelentésekből minél többel ért egyet a válaszadó, illetve az utolsóval nem, annál erősebb hajlama van a szadizmusra:

1. Az irányítás érdekében kigúnyolok másokat.

2. Másokat piszkálni sosem unalmas.

3. Az irányítás érdekében bántanék másokat.

4. Szórakoztató másokat dühösnek látni, miután kigúnyoltam őket.

5. Gonosznak lenni valakivel néha izgalmas.

6. Örömmel tölt el, ha másokat a barátai előtt gúnyolhatok ki.

7. Izgalmas érzés azt látni, ahogy mások verekednek.

8. Ha valaki idegesít, arra gondolok, hogy bántom.

9. Még akkor sem bántanék szándékosan senkit, ha idegesítene engem.
(via HVG)

Heller Ágnes azt írja, a szadizmusra való hajlam velünk született, de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy szadistákká válunk. A szadizmus a társadalmi elidegenedettség és ezzel az én önmagától való elidegenedésének szomorú szimptómája.

Lorenz szerint (Heller) „csak azt gyűlölhetjük, akit szeretünk”. A visszaszorított libidó agressziót szül, a gyűlölet a libidó tárgyára vonatkozik, arra, akit szeretünk, vagy szerettünk volna szeretni, vagy kívántunk, de a libidó „nem élheti ki magát” gyűlölet és agresszió keletkezik belőle.

A gyűlöletnek és a szerelemnek azonosak az agyi áramkörei

És valóban, még 2008-ban brit tudósok, Semir Zeki és John Romaya, a londoni University College idegkutatói két azonos agyi régiót találtak ami szeretet és gyűlölet érzésénél is aktivizálódik. A gyűlöletnél és a romantikus érzelmeknél egyaránt a nagyagy belsejében található úgynevezett putamen (az agy egyik mozgásirányító központja) és insula (az agykéreg szigetszerű területe) jön ingerületbe. A mágnesen rezonancia vizsgálat során kiderült, hogy szerelem és a gyűlölet között az agykéreg ítélkezésért és indoklásért felelős részének aktivitása volt a különbség: míg gyűlölködés közben, ha csökkent mértékben is de képesek vagyunk az ítéletalkotásra, addig a szerelem érzésénél egyszerűen kikapcsoljuk ezt az agyi funkciót. A szerelem és a gyűlölet is válhat szenvedélyes, mindent elsöprő érzelemmé, de ha szerelmesek vagyunk valakibe, azzal egyáltalán nem vagyunk kritikusak – írja az independent.

Ha mindez még nem lenne elég, a gyűlölet és a harag ugyanazokat a vegyületeket szabadítja fel az agyunkban, mint a szex, a kokain, vagy a romantikus szerelem. Ezek a noradrenalin, az oxitocin és dopamin. Gyűlölni egyszerűen jó érzés – írja az index A gyűlölet a legolcsóbb drog című cikkében.

A gyűlölet a legolcsóbb drog, és az interneten egyetlen kattintás elég is hozzá

Lélektani szempontból az indulat ilyen levezetése szokássá válik. Mint egy reggeli kávé. Valahol ki kell önteni az érzelmeket, és az internet pont megfelelő hely, mert nincs szankció. Az a személyiség, akinek jók az érzelmi fékjei, nem fog rászokni arra, hogy gyűlölködhessen, mert nincs rá igénye. A szankció nélküliség, az impulzuskontroll oldódásának lehetősége annak vonzó, akinek az online felület adta szabadságra van szüksége ahhoz, hogy az indulatait ilyen módon érvényre juttathassa. Az agyi jutalmazás itt nyilván meglesz, vagyis kifejezetten jó érzéseket fog az illető átélni, megelégedettséget, hogy most aztán jól odavágott” – mondja Tari Annamária pszichológus az indexen.

Heller azt mondja, számára a leginkább elfogadható magyarázat a gyűlöletre az alacsony önbecsülés. Ez a Maslow piramis elmélet névadójának, Abraham Maslow gyűlöletelmélete. Az olyan ember, aki nem vált fejlett individuummá, aki nem vált önmegvalósítóvá annak az önbecsülése könnyen kikezdhető. A nem önmegvalósító embernek nincs frusztráció-toleranciája, illetve minél kevésbé önmegvalósító, annál kevésbé toleráns, annál könnyebben ingerelhető.

A Psychology Today szerint a gyűlölet oka lehet még a félelem. Félelmünkben gyűlöljük az olyat, aki nem olyan mint mi, jobb, vagy rosszabb, vagy csak más.

Gyűlölhetjük másban azt, amit magunkban utálunk – ez leegyszerűsítve a projekció, a kivetítés.

A gyűlölet összekovácsol, avagy egy olyan közösségben, aminek nincs közös identitása jól jön a közös ellenség. Ha ugyanazt utálom, akit te, nem kell azért dolgoznunk, hogy valódi közösséggé váljunk.

Mit lehet tenni a gyűlölet ellen?

A „ribi, ha nem kedvelsz, de még mindig követsz akkor te nem vagy más, mint egy rajongó” – instagram frappánsnak tűnő bullshiten túl lehet valamit tenni a gyűlölet ellen?

Szemléletváltásra lenne szükség. Empátiára, nyitottságra, szeretetre. Arra, hogy felvállaljuk saját gyengeségeinket és sebezhetőségünket ami azt tenné lehetővé, hogy őszinte kapcsolatokat létesítsünk, mert egy gyűlölttel teli társadalomban nem lehet hosszútávon élni. Az ilyen halálra van ítélve.

Címlapkép: unsplash.com/Crawford Jolly

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s